Hír: : Operation Squad: In-game tapasztalatok
(Kategória: Battle Report)
Küldte: DrCsernus
2011 szeptember 15 - 11:15:02
Miután Csubi összefoglalta az Operation Squad szabályait, jöjjön egy rövid élménybeszámoló arról, hogy milyen a játék belülről.
Első összecsapásomat ebben a rendszerben Csihi ellen játszottam, aki egy német ejtőernyős rajt és egy mesterlövészt irányított az én brit, nehézgéppuska fedezettel ellátott rajom ellen. A cél egy T-kereszteződés biztosítása volt, ami körül 3 ház állt. Aki több házat birtokol a játék végén, nyeri a harcot. Elkente a számat, viszont ez az írás nem csatajelentés lesz, hanem arról szólna, hogy milyen élményt nyújt játszani az OS-t.
Ami elsőre megfogott a játékban, az hogy mennyire leköti az embert. Mivel váltva aktiválunk, nincs olyan lépése az ellenfelednek, amire ne reagálhatnál azonnal, és fordítva. Ez nagyon nagy előny, mert így végig odavonja a figyelmedet, nincs üresjárat. Még a próba-ellenpróba rendszer is arra sarkallja az embert, hogy együtt éljen a történésekkel.
A következő nagy előny a részletes, de nem túl szőrszálhasogató kidolgozottság: minden fontosabb dolgot nyomon követünk egy jelölővel, de ez mégsem teszi nehézkessé a játékot. A rendszer nagyon intuitív, a szabályok gyorsan tanulhatók.
Az utolsó előny a szememben pedig a random aktiváció: valójában sosem tudhatod előre, hogy amit kiterveltél, azt véghez tudod-e vinni. És itt nem úgy kell érteni, hogy nem sikerül minden lövéssel leszedni valakit, hanem hogy effektíve nem csinálják a bakák azt amit parancsba ad az ember, egészen egyszerűen azért, mert lemaradnak. Ez azért szimpatikus, mert ez is azt mutatja, hogy tehet az ember valamit az ellenfele ellen: ha rám lő, az én tevékenységem nem abban merül ki, hogy szurkolok, hogy rosszat dobjon, hanem elbújok a célponttal vagy fedezékbe vonulok, és komoly eséllyel sikerrel is járhatok.
Emellett első ránézésre taktikailag is sokat igényel a játék. Alapvetően nem szeretem a hadijátékokban azt, ha a játék döntő része a sereg megírásán múlik (ez csökkenti mostanság a 40k iránti lelkesedésemet, és emiatt próbáltam ki a második kiadást, de erről később). Szerintem ennek nem erről kellene szólnia: egy jó játékban bármilyen épeszű seregnek meg kell állnia a helyét bármilyen más sereg ellen. Az erőkülönbséget az adott küldetésnek, terepnek és a sereget irányító játékosnak kell jelentenie (meg persze hogy kinek mennyi mázli jutott). Na ez itt elég jónak tűnt, bár nincs sok tapasztalatunk a dologban és lehet, hogy még kiderül hogy vannak halálos kombók.
Ugyanakkor nem hinném: közel azonos mennyiségű modell, közel azonos tulajdonságok és felszerelés. Egyszerű és jó.
Szóval összességében az eddig általam próbált/látott játékok közül ez fogott meg a legjobban elsőre. Most először érzem azt, hogy egy olyan rendszer van előttem, amiben pont annyi szabály van, amennyi kell: nincs olyan ami felesleges, de minden fedve van, ami szükséges. Ráadásul mindez tömören.
Emellett ebben érzem leginkább azt, hogy az összecsapás során hozott döntéseim befolyásolják a harc kimenetelét (nem a jól összerakott sereg), és így igazán szerephez jutnak a különböző taktikák. Remélem ebben nem kell csalódnom a későbbiekben.
De a legjobb az a folyamatos kapcsolattartás az ellenfeleddel: egymás megmozdulásaira reagálni azonnal - számomra ettől lesz igazán társasjáték, ezért az élményért játszok hadijátékokat, nem Gazdálkodj Okosan-t.
[Beküldte Balambeer]
Ezen hír származási helye: Apokalipszis Pónilovasai - Szeged
( http://users.atw.hu/ap-szeged/comment.php?comment.news.comment.11 )
